A párért való versengés okozhat polimorfizmust a versengő nemen (ezek általában a hímek) belül is. A párszerzés eredményességét ugyanis növelhetik az eredeti versengési formáktól (pl. küzdő, kitartásos, stb.) eltérő stratégiák is. Ha többféle versengési mód is jelen van a populációban, akkor ezeket alternatív párzási fenotípusoknak nevezik.
Ezek lehetnek morfológiai, életmeneti vagy akár viselkedési jellegek is. Ha adott populációban több alternatív fenotípus is van, akkor általában frekvenciafüggő szelekció szabályozza ezek arányát.
Alapvetõen kétféle stratégiát/taktikát lehet megkülönböztetni: (1) az élőlény csak egyéle fenotípust képes alkalmazni, nem tud váltani (fixált stratégia), és (2) valamilyen döntésmechanizmus által képes változtatni az alkalmazott stratégiát (kondicionális sztratégia).. A döntés, hogy mikor melyik taktikát érdemes alkalmazni, több tényezőtől függ. Bizonyos fajok képesek a pillanatnyi kívánalmakhoz igazítani ezeket, másoknál a "döntés" kevésbé önkényes, és valamilyen egyedfejlődési vagy életmenetbeli folyamat eredménye.
Gyakori altarnatív fenotípus
pl. a besurranó, nőstényimitáló vagy szatellit
viselkedés. Ezeket főleg azok a hímek alkalmazzák,
melyek az "eredeti" versengési módban alulmaradnának,
kikerülve ezzel a biztos vereséget jelentő meccseket. Bizonyos
körülmények között azonban a "különutas"
fenotípus fitnesse nagyobb lehet.