A ma élő élőlények túlnyomó többsége szexuális úton szaporodik (meiózis által létrehozott ivarsejtekkel, melyek genetikai állományában rekombináció és crossing over által a két szülőjétől származó géneket összekutyulja). A szex viszont számos folyamatában és mechanizmusában költséges és veszélyes lehet, valamint kisebb reproduktív potenciált tesz lehetővé, mint a szaporodás rekombinációt és crossing overt megkerülő aszexuális módjai, (pl. a szűznemzés). Elterjedtsége és általános volta viszont valószínűsíti, hogy olyan előnyökkel  jár, melyek ellensúlyozzák és meghaladják a hátrányokat. Számos hipotézis született, hogy pontosan mik lehetnek ezek az előnyök.

A teóriák két legfontosabb csoportja azt mondja, hogy a szexuális rekombináció legfőbb előnye a
1. genetikai változékonyság növelése.
2. genetikai stabilitás növelése.

Az első csoporthoz tartozó hipotézisek szerint a rekombinációs génkutyulás a változékonyság elősegítésével, a jó allélok átcsoportosításával és felhelmozásával az egyedek alkalmazkodási képesességét növeli, és ezáltal az ilyen módon szaporodó populáció előnyben van aszexuális versenytársaival szemben.

A második felfogás azt hangsúlyozza, hogy a káros mutációk populációkból való eltávolítása sokkal hatékonyabbá válik a szexuális szaporodás által, szintén (de ez esetben a káros) allélok rekombinációs csoportosítása útján.

Az aszexuálisan szaporodó populációk a legtöbb megismert taxon esetében szexuális populációkból keletkeznek, és evolúciós mértékkel rövid életűek, ezzel is bizonyítva, hogy az aszexualitás  csak rövid távon lehet jó stratégia. Néhány taxonnál azonban találtak igen régóta aszexuális módon élő népességeket,  e jelenség megfejtése még a jövő zenéje.