A ma élő élőlények túlnyomó
többsége szexuális úton szaporodik (meiózis
által létrehozott ivarsejtekkel, melyek genetikai állományában
rekombináció és crossing over által a két
szülőjétől származó géneket összekutyulja).
A szex viszont számos folyamatában és mechanizmusában
költséges és veszélyes lehet, valamint kisebb
reproduktív potenciált tesz lehetővé, mint a szaporodás
rekombinációt és crossing overt megkerülő aszexuális
módjai, (pl. a szűznemzés). Elterjedtsége és
általános volta viszont valószínűsíti,
hogy olyan előnyökkel jár, melyek ellensúlyozzák
és meghaladják a hátrányokat. Számos
hipotézis született, hogy pontosan mik lehetnek ezek az előnyök.
A teóriák két legfontosabb csoportja azt mondja,
hogy a szexuális rekombináció legfőbb előnye a
1. genetikai változékonyság növelése.
2. genetikai stabilitás növelése.
Az első csoporthoz tartozó hipotézisek szerint a rekombinációs
génkutyulás a változékonyság elősegítésével,
a jó allélok átcsoportosításával
és felhelmozásával az egyedek alkalmazkodási
képesességét növeli, és ezáltal az
ilyen módon szaporodó populáció előnyben van aszexuális
versenytársaival szemben.
A második felfogás azt hangsúlyozza, hogy a káros
mutációk populációkból való eltávolítása
sokkal hatékonyabbá válik a szexuális szaporodás
által, szintén (de ez esetben a káros) allélok
rekombinációs csoportosítása útján.
Az aszexuálisan szaporodó populációk a legtöbb
megismert taxon esetében szexuális populációkból
keletkeznek, és evolúciós mértékkel rövid
életűek, ezzel is bizonyítva, hogy az aszexualitás csak
rövid távon lehet jó stratégia. Néhány
taxonnál azonban találtak igen régóta aszexuális
módon élő népességeket, e jelenség
megfejtése még a jövő zenéje.