Amikor az emberi viselkedést akarjuk darwini szempontból vizsgálni, olyan mechanizmusokra vagyunk kiváncsiak, melyek az emberi kultúrák óriási változatosságának kialakulása előtt alakultak ki, és olyan szelekciós hatásokat kell elképzelni, amelyek a Homo sapiens faj kialakulásakor hathattak. Minél inkább "ősi" állapotú egy emberi kultúra, annál inkább tükrözi az eredeti viszonyokat. A késői  indusztriális kultúrákban az eredeti hatótényezők teljesen eltűnhettek (fejlett orvostudomány, születésszabályozás, társadalmi berendezkedés, stb. következtében), viszont a korai Homo társadalmakban kialakult (és adaptív) hormonális mechanizmusok és preferenciák máig megőrződtek, mégha a megváltozott körülmények közepette sokszor értelmetlennek is hatnak. A szaporodási siker maximalizálása ma már butaságnak tűnhet, de a régi világban ugyanolyan jelentősége volt, mint a többi faj esetében.

Az ember utódja nagyon sok törődést igényel, így az apa szülői szerepe elengedhetetlen. Emiatt fejlett és hatékony párkötődési mechanizmusok "csapják be" az emberhímeket, és veszik rá a nősténnyel maradásra. Az állandó és hasszú távú párkötést segítik a nagy vizuális ingert jelentő fejlett másodlagos jellegek, a szexualitás örömszerző funkciója, az női fertilitás elrejtése és a hormonális kötődési folyamatok (szerelem). Legközelebbi rokonainkban ezek nincsenek meg (illetve a törpecsimpánzban részben), így emberi "találmánynak" tekinthetők.

Az embernél feltételezik mind az intraszexuális (hím-hím vetélkedés), mind az interszexuális (hölgyválasz) szelekciós folyamatokat. A nők döntéseiben szinte minden kultúrában kimutatható a férfi tehetőssége valamely formájának preferálása, míg a férfiak máig meglévő preferenciája elsősorban a potenciálisan sok gyermeket szülni képes nőkre irányul.

A nemek közti konfliktus az embereknél is fontos szerephez jut. A hím számára "olcsó" fitness-növelés a páron kívüli kopuláció, a nők viszont az apaság kontrollálásánál vannak előnyben (amit a férfiak párőrzéssel valamennyire megpróbálhatnak ellenőrizni). A stabil és hatékony párkapcsolat és az emberi család egységének előnyeit a legtöbb társadalom felismerte, és a mai napig törvényekkel, vallási szabályokkal próbálja segíteni.

A szaporodási siker varianciája az embernél is nagyobb a hímeknél, mint a nőknél, így a szülők legtöbbször a fiúutódba fektenek be többet (főleg a poligín társadalmakban), ezzel növelve esélyét a többi hím ellen.