Az egy utódba való befektetés ivari aszimmetriája miatt a populáció növekedési rátája számára nem kedvező az 1:1-es ivararány. A hímek óriási ivarsejtfölöslege miatt hatékonyabb lenne a hímek minél kisebb aránya, hiszen ekkor a több nősténynyel több nőivarsejtet lenne a populációban, és a kevés hím ivarsejtjei így is meg tudnák mindet termékenyíteni. A szexuális szaporodás egyik rákfenéjének, a pártalálásnak bonyodalmai viszont az 1:1 arányt tartják szinten, a frekvenciaföggő szelekció segítségével. A legtöbb élőlény populációiban ez érvényesül.

Mégis számos esetben találtak (akár igen nagy mértékű) eltéreéseket a 1:1 aránytól. Ezek hátterében sokféle okot sejtenek, melyek ökológiai kényszerekkel (LRC, LRE), genetikai mechanizmusokkal (ivararánytorzítók,CSD) vagy a szexuális szelekcióval (LMC, MCA) hozhatók összefüggésbe.

Az ivararány szabályozásának mechanizmusai (tehát hogy a szülő aktívan befolyásolni tudja a születendő utódok nemét) néhány csoportban jól ismertek (pl. arhhenotokiás, telioktokiás rovarok, stb.), máshol csak sejtik a mechanizmus hátterét (madarak, emlősök, stb.).