A homoszexualitás darwini megközelítésben teljesen maladaptívnak tűnik, hiszen a nem szaporodó egyedek fitnesse nulla. A humán kulturákban való általános elterjedsége alapján viszont feltételezhetünk valaha volt adaptív mechanizmusokat a viselkedésformában, és ezek nyomait őrizheti a ipari kultúrákban ma meglévő homoszexuális viselkedés is.

Három ezt magyarázó hipotézis ismert, ezekből kettő (a rokonszelekciós és a szülői kényeszer hipotézis) a homoszexuális egyed helper jelentőségét emelik ki, és az inkluzív fitness növelésével magyarázza az viselkedés adaptivitását és a homoszexualitást okozó gének megőrződését. A szövetségformáló hipotézis szerint nem homo-, hanem biszexualitás van, és az azonos nemek közötti koalíció (a heteroszexuális párkapcsolatokhoz hasonló kötődési mechanizmusokkal megerősítve) az erőforrásokért való veresengésben nagyban növelhette a "pár" sikerességét, így hozzájárult a "normális" nemű párjával történő szaporodása sikerének növeléséhez. A három hipotézis közül a  szövetségformáló teóriát tartják a leginkább érvényesnek, az állatvilágból származó példák is ebbe illeszthetők a leginkább bele.