A homoszexualitás darwini megközelítésben
teljesen maladaptívnak tűnik, hiszen a nem szaporodó egyedek
fitnesse nulla. A humán kulturákban való általános
elterjedsége alapján viszont feltételezhetünk valaha
volt adaptív mechanizmusokat a viselkedésformában, és
ezek nyomait őrizheti a ipari kultúrákban ma meglévő
homoszexuális viselkedés is.
Három ezt magyarázó hipotézis ismert, ezekből
kettő (a rokonszelekciós és a szülői kényeszer hipotézis)
a homoszexuális egyed helper jelentőségét emelik ki,
és az inkluzív fitness növelésével magyarázza
az viselkedés adaptivitását és a homoszexualitást
okozó gének megőrződését. A szövetségformáló
hipotézis szerint nem homo-, hanem biszexualitás van, és
az azonos nemek közötti koalíció (a heteroszexuális
párkapcsolatokhoz hasonló kötődési mechanizmusokkal
megerősítve) az erőforrásokért való veresengésben
nagyban növelhette a "pár" sikerességét, így
hozzájárult a "normális" nemű párjával
történő szaporodása sikerének növeléséhez.
A három hipotézis közül a szövetségformáló
teóriát tartják a leginkább érvényesnek,
az állatvilágból származó példák
is ebbe illeszthetők a leginkább bele.