Az anizogámia miatt a hímek jóval több potenciális
utódot tudnának létrehozni, mint azt a populációban
lévő összes nőstény ivarsejtjei lehetővé teszik.
Emiatt a nőstények limitálják a hímek szaporodási
potenciálját, a hímeknek pedig versenyezni kell egymással
a nők ivarsejtjeiért. A versenyzés módja lehet sokféle,
az direktebb elpáholós, kiszorítós, megelőzős
(intraszexuális) folyamatok mellett szerepelhetnek a női szívek
meglágyításában előnyös (interszexuális)
jellegek is. (A nőstények választhatják a nagy feleslegben
lévő hímek közül a nekik megfelelő (szuperior vagy
kompatibilis) hímet). Ebben a versenyben szerepet kapó, a párszerzést
elősegítő jellegekre irányuló szelekciót nevezik
szexuális szelekciónak.
Sokféle jelleg köszönheti létrejöttét
és fennmaradását a szexuális szelekciónak,
ezek néha nagyon látványosak is tudnak lenni (színes,
nagy, hangos, stb. jelenségek), mások kevésbé
szembetűnőek (pl. a spermakompetíció vagy a női preferencia).
Ezek a tulajdonságok számos módon konfliktusba kerülhetnek
más szelekciós folyamatokkal, és általában
bizonyos kényszerek által szabályozva vannak. A hím
számára a versengésben előnyös jelleg a nőstény
számára lehet nem előnyös, sőt kifejezetten káros,
ekkor beszélünk szexuális konfliktusról. Erre válszként
kifejlődhetnek ezt tompító női mechanizmusok.