Az anizogámia miatt a hímek jóval több potenciális utódot tudnának létrehozni, mint azt a populációban lévő összes nőstény ivarsejtjei lehetővé teszik. Emiatt a nőstények limitálják a hímek szaporodási potenciálját, a hímeknek pedig versenyezni kell egymással a nők ivarsejtjeiért. A versenyzés módja lehet sokféle, az direktebb elpáholós, kiszorítós, megelőzős (intraszexuális) folyamatok mellett szerepelhetnek a női szívek meglágyításában előnyös (interszexuális) jellegek is. (A nőstények választhatják a nagy feleslegben lévő hímek közül a nekik megfelelő (szuperior vagy kompatibilis) hímet). Ebben a versenyben szerepet kapó, a párszerzést elősegítő jellegekre irányuló szelekciót nevezik szexuális szelekciónak.

Sokféle jelleg köszönheti létrejöttét és fennmaradását a szexuális szelekciónak, ezek néha nagyon látványosak is tudnak lenni (színes, nagy, hangos, stb. jelenségek), mások kevésbé szembetűnőek (pl. a spermakompetíció vagy a női preferencia). Ezek a tulajdonságok számos módon konfliktusba kerülhetnek más szelekciós folyamatokkal, és általában bizonyos kényszerek által szabályozva vannak. A hím számára a versengésben előnyös jelleg a nőstény számára  lehet nem előnyös, sőt kifejezetten káros, ekkor beszélünk szexuális konfliktusról. Erre válszként kifejlődhetnek ezt tompító női mechanizmusok.