A génszelekció elmélete szerint
a fitness a genetikai anyag evolúciós képessége
a megõrzõdésre. A fitness maximalizálásához
tehát nem elég minél több példányban
továbbörökíteni ezeket (minél több utódban),
az is kell, hogy az utódok is képesek legyenek a továbbörökítésre,
tehát megérjék a szaporodóképes kort.
Ebben nagy segítség lehet a szülői tevékenység.
Az ökológiai környezet és a párzási
rendszerek változatossága eredményeként a
szülői befektetés mértéke és mintája
nagyon változatos lehet. A legtöbb élőlény egyáltalán
nem fektet energiát ebbe a tevékenységbe, máshol
egy - (hím, vagy nősténygondozó) vagy kétszülős
rendszerel alakultak ki. Az uniparentális gondozás esetén
a fajok többségében a nőstény a nevelő (erre
van számos hipotézis), ahol a hím nevel egyedül,
ott általában azzal magyarázzák, hogy a nevelés
neki kevésbé költséges.
A korábbi szemlélet szerint a szülõi
tevékenység a párok valamiféle harmónikus
szinergeta tevékenysége a közös szaporodási
siker maximálázásának érdekében.
A szülõi viselkedés azonban - az eltérõ érdekekbõl
és a limitált forrásokból következõen
- kényszerekkel és konfliktusokkal tehelt tevékenység.
Csreviszony van a jelenlegi és jövõbeli nevelési
allokációk között, és konfliktus áll
fenn a gondozó szülõpár tagjai, a szülõk
és a fiókák, valamint az egyes fiókák között
is.