Amikor az emberi viselkedést akarjuk darwini
szempontból vizsgálni, olyan mechanizmusokra vagyunk kiváncsiak,
melyek az emberi kultúrák óriási változatosságának
kialakulása előtt alakultak ki, és olyan szelekciós
hatásokat kell elképzelni, amelyek a Homo sapiens faj kialakulásakor
hathattak. Minél inkább "ősi" állapotú egy emberi
kultúra, annál inkább tükrözi az eredeti viszonyokat.
A késői indusztriális kultúrákban az eredeti
hatótényezők teljesen eltűnhettek (fejlett orvostudomány,
születésszabályozás, társadalmi berendezkedés,
stb. következtében), viszont a korai Homo társadalmakban
kialakult (és adaptív) hormonális mechanizmusok és
preferenciák máig megőrződtek, mégha a megváltozott
körülmények közepette sokszor értelmetlennek
is hatnak. A szaporodási siker maximalizálása ma már
butaságnak tűnhet, de a régi világban ugyanolyan jelentősége
volt, mint a többi faj esetében.
Az ember utódja nagyon sok törődést igényel,
így az apa szülői szerepe elengedhetetlen. Emiatt fejlett és
hatékony párkötődési mechanizmusok "csapják
be" az emberhímeket, és veszik rá a nősténnyel
maradásra. Az állandó és hasszú távú
párkötést segítik a nagy vizuális ingert
jelentő fejlett másodlagos jellegek, a szexualitás örömszerző
funkciója, az női fertilitás elrejtése és a hormonális
kötődési folyamatok (szerelem). Legközelebbi rokonainkban
ezek nincsenek meg (illetve a törpecsimpánzban részben),
így emberi "találmánynak" tekinthetők.
Az embernél feltételezik mind az intraszexuális (hím-hím
vetélkedés), mind az interszexuális (hölgyválasz)
szelekciós folyamatokat. A nők döntéseiben szinte minden
kultúrában kimutatható a férfi tehetőssége
valamely formájának preferálása, míg a
férfiak máig meglévő preferenciája elsősorban
a potenciálisan sok gyermeket szülni képes nőkre irányul.
A nemek közti konfliktus az embereknél is fontos szerephez jut.
A hím számára "olcsó" fitness-növelés
a páron kívüli kopuláció, a nők viszont az
apaság kontrollálásánál vannak előnyben
(amit a férfiak párőrzéssel valamennyire megpróbálhatnak
ellenőrizni). A stabil és hatékony párkapcsolat és
az emberi család egységének előnyeit a legtöbb társadalom
felismerte, és a mai napig törvényekkel, vallási
szabályokkal próbálja segíteni.
A szaporodási siker varianciája az embernél is nagyobb
a hímeknél, mint a nőknél, így a szülők legtöbbször
a fiúutódba fektenek be többet (főleg a poligín
társadalmakban), ezzel növelve esélyét a többi
hím ellen.