Az egy utódba való befektetés
ivari aszimmetriája miatt a populáció növekedési
rátája számára nem kedvező az 1:1-es ivararány.
A hímek óriási ivarsejtfölöslege miatt hatékonyabb
lenne a hímek minél kisebb aránya, hiszen ekkor a
több nősténynyel több nőivarsejtet lenne a populációban,
és a kevés hím ivarsejtjei így is meg tudnák
mindet termékenyíteni. A szexuális szaporodás
egyik rákfenéjének, a pártalálásnak
bonyodalmai viszont az 1:1 arányt tartják szinten, a frekvenciaföggő
szelekció segítségével. A legtöbb élőlény
populációiban ez érvényesül.
Mégis számos esetben találtak (akár igen
nagy mértékű) eltéreéseket a 1:1 aránytól.
Ezek hátterében sokféle okot sejtenek, melyek ökológiai
kényszerekkel (LRC, LRE), genetikai mechanizmusokkal (ivararánytorzítók,CSD)
vagy a szexuális szelekcióval (LMC, MCA) hozhatók
összefüggésbe.
Az ivararány szabályozásának mechanizmusai
(tehát hogy a szülő aktívan befolyásolni tudja
a születendő utódok nemét) néhány csoportban
jól ismertek (pl. arhhenotokiás, telioktokiás rovarok,
stb.), máshol csak sejtik a mechanizmus hátterét (madarak,
emlősök, stb.).