A génszelekció elmélete szerint a fitness a genetikai anyag evolúciós képessége a megõrzõdésre. A fitness maximalizálásához tehát nem elég minél több példányban továbbörökíteni ezeket (minél több utódban), az is kell, hogy az utódok is képesek legyenek a továbbörökítésre, tehát megérjék a szaporodóképes kort. Ebben nagy segítség lehet a szülői tevékenység.

Az ökológiai környezet és a párzási rendszerek változatossága eredményeként a szülői befektetés mértéke és mintája nagyon változatos lehet. A legtöbb élőlény egyáltalán nem fektet energiát ebbe a tevékenységbe, máshol egy - (hím, vagy nősténygondozó) vagy kétszülős rendszerel alakultak ki. Az uniparentális gondozás esetén a fajok többségében a nőstény a nevelő (erre van számos hipotézis), ahol a hím nevel egyedül, ott általában azzal magyarázzák, hogy a nevelés neki kevésbé költséges.

A korábbi szemlélet szerint a szülõi tevékenység a párok valamiféle harmónikus szinergeta tevékenysége a közös szaporodási siker maximálázásának érdekében. A szülõi viselkedés azonban - az eltérõ érdekekbõl és a limitált forrásokból következõen - kényszerekkel és konfliktusokkal tehelt tevékenység. Csreviszony van a jelenlegi és jövõbeli nevelési allokációk között,  és konfliktus áll fenn a gondozó szülõpár tagjai, a szülõk és a fiókák, valamint az egyes fiókák között is.